Cuki zsarnok a családban

Cuki zsarnok a családban. Újra hódítanak a „postáskergető” csibészek…

Valaha a „postás réme” volt, ma az egyik legdivatosabb családi kedvenc: a tacskó újra reflektorfénybe került. Hot-dog testével, rövid lábaival és utánozhatatlan önbizalmával egyszerre nevettet meg és vesz le a lábunkról. De mitől ilyen ellenállhatatlan ez a kis vagány, és miért nem való akárkinek?

Bohókás, eleven természetével egyszerűen berobog és birtokba veszi a kanapét, a szíveket és lehetőség szerint az egész háztartást. A tacskó talán nem kis testű kutyának képzeli magát, hanem egy igazi szuperhősnek.

És lássuk be: van is benne valami filmsztáros. Jellegzetes alakja, élénk tekintete és folyton résen lévő, vidám természete. Ráadásul ma újra óriási népszerűségnek örvend. Egyre többen választják kedvencnek, mert kistestű, különleges külsejű, igazi egyéniség.

A tacskó eredetileg vadászkutya, nem ölebnek tenyésztették. Arra való, hogy bátran bemenjen a föld alatti járatokba, felkutassa a vadat, és akkor se rettenjen meg, ha nála jóval nagyobb ellenféllel találkozik. Ez a bátorság ma is ott dolgozik benne. Ezért van az, hogy egy tacskó habozás nélkül megugatja a nála termetesebb kutyát, a porszívót, a kapucsengőt és persze a postást is, ha úgy hozza a helyzet.

Éppen ezért az egyik legvonzóbb tulajdonsága a karaktere. Élénk, kíváncsi, játékos, ragaszkodó és elképesztően öntudatos. Szereti a gazdáját, követi mindenhová, részt akar venni mindenben, és szentül hiszi, hogy nélküle semmi nem működik rendesen a lakásban. Sok gazdi szerint nem is kutyát tart, hanem egy szőrös véleményvezért.

A jó hír, hogy a tacskó remek társ lehet. Lakásban is tartható, nem foglal sok helyet és nagyon erősen kötődik a családjához. Sokan imádják benne, hogy kicsi, de nem törékeny, bújós, de nem unalmas és mindig történik körülötte valami. Egy tacskó mellett ritkán laposak a hétköznapok.

A kevésbé csillogó rész viszont az, hogy a tacskó nem pusztán aranyos, hanem makacs is. Olykor egészen elképesztő módon. Pontosan tudja, mit kérünk tőle  és ugyanilyen pontosan tudja azt is, hogy épp nincs kedve teljesíteni. Nevelni tehát lehet és kell is, de nem katonás szigorral, hanem következetesen, türelemmel és sok humorral. A tacskóval szemben a legrosszabb taktika az összevisszaság: ha ma felugorhat a fotelbe, holnap pedig nem, abból garantáltan sértett tekintet és kisebb családi dráma lesz.

A másik fontos tudnivaló, hogy a rövid lábak senkit ne tévesszenek meg, nagyon aktív kutya. Imád szimatolni, sétálni, felfedezni, keresgélni. Nem feltétlenül kilométereket akar kocogni, de rendszeres mozgásra és szellemi lefoglaltságra szüksége van. Egy unatkozó tacskó könnyen talál magának programot és annak a gazda nem mindig örül.

Van azonban egy terület, ahol különösen oda kell figyelni rá: ez pedig a gerince. A tacskó hosszú háta miatt hajlamosabb lehet gerincproblémákra, ezért fontos, hogy ne hízzon el, ne ugráljon túl sokat fel-le, és megfelelő életmódot kapjon. A fajta bája részben a különleges testfelépítésében rejlik, de ez egyben felelősséget is jelent a gazdi számára.

Gyerekek mellé is jó választás lehet, ha a család tudja, hogy a tacskó nem plüssfigura. Szeret játszani, lehet nagyon kedves és odaadó, de tiszteletet vár. Ha a gyerekek megtanulják, hogyan kell bánni egy kutyával, a tacskó remek kis társ lehet a mindennapokban.

És hogy miért ennyire népszerű újra? Talán mert a mai világban különösen vonzó ez a fajta öntudat. A tacskó egy bátor, vicces, kicsit zsarnoki, nagyon szerethető figura. Egyéniség a szó legjobb értelmében.

Aki tacskót választ, nem csupán egy kutyát kap. Kap egy árnyékként követő lakótársat, egy önjelölt biztonsági őrt, egy kanapéfoglaló családtagot.

(Címlapfotó: Pexels; Balog Krisztina)